Sűrű, eseménydús héttel kezdtük a szeptembert, nehezen találtunk lehetőséget az összegzésre, de most nézzük át a együtt.
Múlt héten szerdán, 2014. szeptember 3-án 20:00-kor hazai pályán a
Futballféria FC csapatát fogadtuk a Budapest Kupa első fordulójában.
Kezdőcsapatunk: Hrabetz - SzironyI , Korda , Nagy, Krőzsel - Bóday, SzironyII, Kis , Kovács- Szita ,Oláh
Csereként a második félidőben pályára lépett: Szüllő, Cseh, Fogarasi, D' Angelo
A bajnokságban egy osztállyal feljebb játszó ellenfelünk könnyű
helyzetben volt: amellett, hogy tényleg jobb erőkből állt, még azt az
előnyt is el kellett viselnie, hogy mi inkább edzőmérkőzésként
tekintettünk a meccsre, és, ha nem is az volt a cél, hogy lefeküdjünk
nekik, de nem is akartunk a kupára fókuszálni idén - sem. ( Pénzügyi
okokra vezethető vissza, asszem.) A meccs előtti összekapaszkodásnál is
valamiféle habkönnyű élvezkedésre szólított fel a kijelölt
hangulatfelelős, kuncogás és jópofizás, hát így nem szabad meccset
kezdeni az biztos. Annyira sikerült álomba ringatni magunkat, hogy az
ellenfél 20 perc alatt el is döntötte a meccset. Három gólt szereztek
könnyedén, nem ütköztünk, nem koncentráltunk, nem futottunk. Egyéni
hibákat is vétettünk minden gólnál, de ez benne van: viszont a csapat
annyira tompa volt, hogy nem volt senki, aki ilyenkor ott legyen, és
javítson. Végül a szünetre négygólos hátrányban vonultunk, csomóan
lelkesen cserét kértek, és azt megbeszéltük, hogy ennél több kell, már a
szurkolóink miatt is. Sőt miattuk igazán: önbecsülésünket legkésőbb
kisáltalánosban elvesztettük, nagyon helyesen.
A második félidő futballjáról röviden: az érezhetően lazábbra
váltó ellenfélre egy kicsit ráijesztettünk, nagyot küzdve az utolsó
tizenkét percben három szép gólt lőttünk ( Kovács Levi 2, Szita
Adrián), amivel kialakult az 5-3-as végeredmény. Gratulálunk az
ellenfélnek, nekünk meg tanulságos volt a vége: az az elszántság, ami a
második félidőben jellemzett minket az alap, amire építhetünk. a másik
pozitívuma a meccsnek, hogy többen jó ellenféllel szemben először
játszottak idén meccset, és nem vallottak szégyent.
Sajnos Kis Imi megsérült: labdaszerzés után megindult, a
félpályánál ketten lebirkózták, és lennmaradt: látszott nagy a baj.
Aggódva kérdeztük legjobbunkat, az eddig sportszerű ellenfélnek is
nekimentünk, mert ott kísértett spílerünk kihagyott tavalyi szezonja.
Még este jött a hír: elrepedt a kulccsont, nem kell műteni, és talán egy
hónap múlva minden rendben lesz.
Addig is vidám és villámgyors felépülést kívánunk kedves
játékostársunknak, és persze Juhász Endinek, aki mellhártyagyulladással
lábadozik! A következő, egy csodálatos gyógyulás történetét feldolgozó
kisfilmben szereplő fiatalok optimizmusa és derűje kísérje az
elkövetkező heteiteket:
2014. szeptember 6. 11.00
Ikarus sporttelep 'B' pálya
Szombati idegenbeli bajnokinkra úgy készültünk, hogy Kis és Juhász
mellett nem számíthattunk a fél keretre: Oláh, Szita, Nagy, Szőcs,
Fogarasi, Beszédes és még ki tudja kik mondták le a meccset, igen,
szólni kell, nagyon helyes.
Csere nélkül álltunk ki a Lőrinci Kitartás ellen, Mátyásföldön, az
Ikarus pályán. Egy kellemes élménnyel lettünk gazdagabbak, akik
eljöttünk: atlétikai verseny volt a sporttelepen, jó volt látni a sok
egészséges ifjat, a versenylázat, a személyes drámákat és a sport nemes
erejét. És csodálatos volt a Dinamoért, magunkért küzdeni, csöndben,nem
veszekedve, egymást kisegítve egy dinamikus , fiatal csapat ellen, akik
végül otthon tartották a három pontot, de erőnkhöz mérten
megnehezítettük a dolgukat, és végig, de különösen a második félidőben
ott lógott a levegőben az egyenlítésünk.
Biztonsági felállásban, óvatosan kezdtünk, remélve, hogy a stabil
védekezésből lesz lehetőségünk kontrázni és gólt rúgni.( Jellemző, hogy a
mérkőzés egyetlen találatát ennek ellenére az ellenfél szerezte: kontrából.)
A kezdőcsapat Hrabetz - Cseh, Korda, SzironyII, Krőzsel - SzironyI,
Bóday, Kurucz, Sarkar, D' Angelo- Kovács volt és maradtunk is így, amint
említettem.
Nem indult fergeteges játékkal a mérkőzés, igazi helyzet nem alakult ki, a hazaiak veszélyesebben játszottak.
Az első félidő 29. percében az ellenfél térfelén, bal
oldalról az alapvonal közeléből végeztünk el szabadrúgást. A középre
tekert labdát a kapus kiöklözte, és ahelyett, hogy visszatettük volna a
kipattanót a kapujuk elé, labdát veszítettünk, és indulhatott a gyors
kontra, amit Szegedi góllal fejezett be. 0-1.
A szünet után rátettünk egy lapáttal, és Kovács kapufája
(szabadrúgásból,19 méterről) , SzironyII két fejese ( mindkettő szöglet
után, és mindkétszer a kapus védett), majd ismét két Kovács helyzet ( a
tizenhatoson belülről, a jobbösszekötő helyéről, elhamarkodottan
mellé-fölé lőtt) mutatta, hogy a második félidő már inkább a miénk volt.
Ehhez kockáztatnunk kellet: Korda és Kurucz is felhúzódott csatárnak,
Bóday húzódott hátra a védővonalunkba. Sajnos az eredményen már nem
tudtunk változtatni, de tényleg emelt fővel hagyhattuk el a pályát:
szűkös keretünk, és az eddig kevesebb lehetőséghez jutó játékosaink nem
vallottak szégyent, és ez az egymásért küzdés és alázat, ha több
futballal párosul , ( mint pl. a Zrínyi ellen) akkor lehet keresnivalónk
ebben a bajnokságban.
Külön örvendetes, hogy idén alig kapunk lapot ( a sporira megint
nem lehet egy rossz szavunk sem), kezdünk túl szimpik lenni, vigyázzunk!
A Lőrinci Kitartásnak ezúton is gratulálunk, az első félidőben
könyökén megsérült 4-es számú játékosuknak jobbulást kívánunk, és
becsüljék meg ezt a három pontot, mert tavasszal otthon nagyon nehéz
dolguk lesz ellenünk!
Végül tegnap az edzésen 11-en voltunk, a Siri nagyon kellemes
gyakorlást vezetett, élmény volt a jó, friss füvön, a kényelmes talajon,
reflektorfényben, szemerkélő esőben focizni. Meg kellene becsülnünk a
lehetőséget, minél többen vegyük szerda este a Tromos pálya felé az
irányt! Ránk fér a gyakorlás, és futballozni nagyon jó!
És akkor a hét lezárásaként, a hétvégi, Prókátor elleni meccsre hangolva egy örökzöld:
Direkt semmilyen klippel raktam be, hogy olvassátok közben alább a
szöveget : érdemes kívülről megtanulni (a Cucika, a Cicuka, a Pupika és a
Bubika már tudja!)
When I set out on this journey
I thought it would never end
When I started down that road
I could not see the end
And when I took that first step
I fell in so deep
And all those things that were so hard-won
I thought I would always keep
Now what do you think I see
Standing like a wall in front of me
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Chorus:
So what are you going to do? Die?
No
You gonna lay down and die?
No
I will not admit defeat
I will not admit defeat
I will see victory
Pride and deceit
Have choked my life like weeds
And I lost sight of what I really had
What I really need
And all the things I should've valued
I gave away for a prayer and a song
And now when I reach out for them
They are gone
Now you know what I see
Standing in front of me
Like a headstone
A fucking monument to human misery
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Chorus
Do I have any friends here?
I can't see
Are any of my friends here?
I can't see
What about you?
Will you be a friend to me?
What about you?
Will you be a friend to me?
I've got a question to ask you
And then you can ask it of me
It's a simple request
And then you can make it of me
Can you forgive me?
Can you see what will be?
Is it victory?
Now I can't show you all the things I've seen
And I can't make you feel anything
Certainly not what they meant to me
And someday I know, no matter how hard we try
We are all going to have to lay down and die
So maybe I should just tell you
What I hope and believe
For every defeat there will be a victory
For every defeat there will be a victory
In defeat, victory
I thought it would never end
When I started down that road
I could not see the end
And when I took that first step
I fell in so deep
And all those things that were so hard-won
I thought I would always keep
Now what do you think I see
Standing like a wall in front of me
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Chorus:
So what are you going to do? Die?
No
You gonna lay down and die?
No
I will not admit defeat
I will not admit defeat
I will see victory
Pride and deceit
Have choked my life like weeds
And I lost sight of what I really had
What I really need
And all the things I should've valued
I gave away for a prayer and a song
And now when I reach out for them
They are gone
Now you know what I see
Standing in front of me
Like a headstone
A fucking monument to human misery
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Defeat, not victory
Chorus
Do I have any friends here?
I can't see
Are any of my friends here?
I can't see
What about you?
Will you be a friend to me?
What about you?
Will you be a friend to me?
I've got a question to ask you
And then you can ask it of me
It's a simple request
And then you can make it of me
Can you forgive me?
Can you see what will be?
Is it victory?
Now I can't show you all the things I've seen
And I can't make you feel anything
Certainly not what they meant to me
And someday I know, no matter how hard we try
We are all going to have to lay down and die
So maybe I should just tell you
What I hope and believe
For every defeat there will be a victory
For every defeat there will be a victory
In defeat, victory
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése