ELLENFÉLNÉZŐ: Irigyeltből számkivetett

Szombaton a Budapest Erdért SE csapatához látogatunk

Az erdők, faipari- és a fanyagot felhasználó vállalatok államosításakor színre lépő Erdőgazdasági és Faipari Értékesítő és Készletező Vállalat (röv.: ERDÉRT) a szocializmus idején az egész hazai iparifa termelés és a teljes faimport nagykereskedelmi forgalmazását kontrollálta. A '70-es években már több, mint 6.000 főt foglalkoztató vállalat országszerte számos üdülőt, sportegyesületet és sporttelepet tartott fenn. Ezek egyike volt a Népfürdő utcai Erdért pálya, amely a Bp. Erdért SE, alias MEDOSZ ERDÉRT birodalma volt.

A jelenleg vitorlás- és Extra Ligás asztalitenisz szakosztályt is működtető egyesület labdarúgó szakosztálya a kétezres évek közepéig nemcsak hogy egy remek létesítménnyel, hanem jelentős utánpótlással is rendelkezett, azonban egy XIII. kerületi ingatlanbiznisznek köszönhetően mélyrepülésbe kezdett. A parlagon hagyott területen jelenleg már csak az Erdért Tenisz Club működik, amely vörös salakos pályáival és hangulatos büféjével csalogatja a vendégeket.

Az 1952-ben alakult angyalföldi egyesület egykori sporttelepe a Vizafogó északi részén, a Népfürdő és a Bodor utca sarkán található. A centerpálya egészen a '90-es évek végéig Budapest egyik legjobb minőségű pályájának számított. A gyep minőségének köszönhetően nem egyszer előfordult, hogy a magyar labdarúgó-válogatott ellenfelei a Népstadionban vívott meccsek előtt itt készültek.

Bajnoki végeredmény, 1967: 

Nemzeti Bajnokság III, Északközép-csoport 

A története során döntően a BLSZ I. osztályban szerepelő zöld-fehér alakulat (1967-1976 között az NB III-ban is megfordultak) azonban más szempontból is nevezetes. A '70-es években jó pár korábbi NB I-es- és válogatott múlttal rendelkező játékos - többek között Halápi, Tussinger, Sóvári és Marosi - is az Erdértben vezetett le. 1982 és 1986 között Orbán Viktor is az Erdért igazolt játékosa volt. Zakariás József olimpiai bajnok labdarúgó, az aranycsapat tagja pedig 1968-1971 között edzősködött a Medosz Erdért SE NB III-as csapatánál, amely egyúttal az utolsó állomáshelye volt. A mindenki által csak Zakinak becézett játékos, aki a berni vereség után egyedüliként nem lett többé válogatott Guinea-ból költözött haza és tért vissza az Erdérthez, amelynek korábban polgári alkalmazottja is volt.

A Guinea kapcsolat, avagy Camara nyomán

A megelőző szereléseiről híres, kíváló balfedezet 1961-ben egzotikus kalandra vállalkozott: elfogadta a FIFA-ba abban az évben belépett, még csak három éve független Guineai Labdarúgó Szövetség hívását és a válogatott edzője lett. Zakariás - a stábban helyet kapó Szépföldi Józseffel, Csanádi Ferenccel, Budai I Lászlóval és Bán Nándorral egyetemben - a válogatott élén végzett munkája mellett csapatokat szervezett, bajnokságot hozott létre és edzőket képzett. A történet szerint 1961-ben még sokszor hüllőket kellett lehajigálniuk a földes edzőpályáról, két év múlva pedig harmincezres stadion épült a fővárosban. Mondhatni, Zaki és társai jelentősen fellendítették a nyugat-afrikai állam futballját. A guineai válogatott 1968-ban, időközben már Budai I irányításával kijutott a mexikói olimpiára, mi több, ott Kolumbia csapatát is legyőzte.

Egy kép 1960-ból: a Syli National ("nemzeti elefánt"), avagy Guinea válogatottja. Na és, hogy hívták az akkori csapatkapitányt? 

Hát persze: Aboubacar Baratte Camara.

Visszakanyarodva az Erdérthez: a kétezres években a labdarúgó szakosztálynál nagyot fordult a világ. Kezdődött minden azzal, hogy a Duna alacsony vízállása miatt egy időben nem locsolhatták a füvet, így az Erdért pálya hamar a főváros egyik legrosszabb minőségű pályájának számított. Ugyanebben az időben ismeretlen tettesek pedig felgyújtották az öltözőépületet. A csapat felszerelése, labdákkal és mindennel együtt se perc alatt a tűz martalékává vált. Ez volt azonban a kisebbik baj. Időközben az igazi problémát a privatizáció jelentette.

A csökkenő árbevételt és növekvő veszteséget mutató ERDÉRT Rt-t 1997-ben privatizálták. A privatizáció során egy konzorcium és a cég dolgozói váltak tulajdonosokká, akik számára gondolom, egyértelmű volt: Itt nagyot lehet kaszálni!

Hogy van-e már vevő, vagy nincs azt nem tudni, mindenesetre az Otthon Centrum röpke 2 billióért árulja az ingatlant.

Okrutay Miklós: Pályák fölött az ég - Erdért pálya, 2008

Az Erdért pályát végül valamikor a kétezres évek közepén zárták be és dózerólták le. Az idők során akartak ide már uszodát építeni (mekkora ötlet! Szemben a Dagállyal...), wellness szállót, lakóparkot, de valamiért csak nem akar beindulni a dolog. Az egyesületnél működő gyerek- és ifjúsági labdarúgó csapatok megszűntek. Napjainkban már csak a felnőtt csapat létezik.

A pályabezárást követően az első csapat átköltözött a szomszédos Csatornázási Művek pályára, néhány éve pedig az Angyalföldi Sport- és Szabadidő Központ (Láng Vasas pálya) pályán játszik.
A mélyrepülés tetten érhető. A csapat az elmúlt években rendre osztályt váltott, negatív előjellel. Olyan is akadt, amikor visszaléptek a bajnokságtól.

Az egykor szebb időket megélt Bp. Erdért SE az elmúlt évben a BLSZ III-ból is kiesett és immáron a piramis legalján, a hetetosztályban szerepel. Az idei szezonban 4 győzelem mellett, 3 döntetlen és 2 vereség a mérlegük. A táblázaton jelenleg 15 ponttal a 4. helyet foglalják el.

Forrás: magyarfutball.hu; blsz.hu; wikipedia.org; Otthon Centrum; Élet és Irodalom; Állami Számvevőszék; Nemzeti Sport; guineeactu.info