2014. szeptember 27. 14:30
Elektromos pálya
10
néző
Vezette: Pénzes Zoltán Tibor
Az 5. fordulóban végre lejátszhattuk első
hazai bajnokinkat új otthonunkban. Külön öröm volt, hogy egy, az élmezőnyhöz
tartozó csapattal mérkőzhettünk meg. A kezdésre a Nap is kisütött, a pálya
talaja kicsit kemény volt, a fűhossz tökéletes, minden adott volt egy jó
meccshez, nyilván beleszámítva azt, hogy átmeneti, földi otthonunkban semmi sem
tökéletes.
A
meccs előtti összekapaszkodásnál Kovács Levi tüzet, harcosságot és azt a
hozzáállást kérte, amivel tényleg úgy jövünk le a pályáról, hogy megtettünk
mindent, bármi is legyen az eredmény. Ha lenne hozzá tehetsége, és dalban
mondta volna el, az így hangzott volna:
De sajnos nincsen hozzá tehetsége, csak a
focihoz ért, ugyanúgy, ahogy a többi játékostársunk is, akik mind szépen sorban
kudarcot vallottunk az élet egyéb területein. Talán, még a fiatalokban van egy
kis remény, akik biztatóan bontogattják szárnyaikat a homoerotika világában.
A mérkőzést a Hrabetz – Bóday, Szőcs,
Juhász, Krőzsel, - Szirony I, Kovács, SzironyII, Korda, D’ Angelo – Szita felállásban kezdtük, remélve , hogy a Zicoval
megerősített középpályássor labdabiztosabb kreatív játékot tud nyújtani az
előző mérkőzés csapkodó futballjánál.
A meccs elején a Tabán megmutatta, hogy nem
véletlenül tanyáznak az élmezőnyben, labdajáratás után gyors ritmusváltással,
kényszerítőkkel próbáltak a védelmünk mögé kerülni, ami néhányszor sikerült is,
de megúsztuk kapott gól nélkül. Egyre inkább felvettük a meccs ritmusát, és a 15. percben, Krőzsel erőszakosan labdát
szerzett az alapvonalunk közelében, a beinduló Kordához játszott, aki az ellenfél
tizenhatosán belül helyezkedő Szitához passzolt. Centerünk háttal a kapunak,
védőjével a nyakán, úgy vette át a labdát, hogy magának lövésre felpörgette, és
fordulásból, ballal parádés gólt lőtt a bal felső sarokba. 1-0.
Ezután egyértelműen átvettük az irányítást,
helyzeteket dolgoztunk ki, és hosszú percekre a kapujához szorítottuk az
ellenfelet. Egymás után végeztük el a szögleteket, szabadrúgásokat és a
bedobásokat a támadóharmadban, magabiztosan és tudatosan mentünk előre, és
persze zsinórban jöttek a helyzetek is: a legnagyobb Szirony I előtt adódott,
akinek jobbra tartó lövése a balra dőlő kapus lábujjában akadt el. A kihagyott
helyzetek megbosszulták magukat, a 26.
percben egy középen vezetett támadás után Matiszlovics egyedül lépett ki, és a
hálónkba passzolt. 1-1
A
szünetig kapkodóbbá vált a játékunk, és előjött szokásos hibánk: elkezdtünk
egymással foglalkozni. A félidőben rendeztük a sorokat, D’Angelot Oláh váltotta
a bal oldalon, Juhász Bence hazament, Nagy végre elszívhatott egy cigit a
lelátón. A viccet félretéve: köszönjük Bencének, hogy ha van egy kis szabad
ideje eljön, és beugróként számíthatunk rá, és Imi is sérülten vállalta a
kispadot.
A második félidőt kitűnően kezdtük,
gyorsan, harcosan és fegyelmezetten játszottunk, egymást kisegítve, és ennek
meg is lett az eredménye:
az
53. percben egy baloldali kényszerítő után Korda ívelt Szitához, aki mellre
vette a labdát, befordult és a kapu bal alsó sarkába pörgetett. 2-1
A lendületünk tovább vitt minket, az 56.percben Korda ugratta ki Oláht, aki
szemtelen csellel elfektette a kapust és a kapuba belsőzött.3-1.
A Tabán cserékkel
próbált frissíteni a játékán, és egyre inkább átvette az irányítást. Sorban
vezették a támadásaikat, de elsősorban Bóday és Szőcs remek játékának
köszönhetően igazi helyzetbe nem kerültek. Fogyott az erő nálunk, a nehezen
megszerzett labdákkal már nem tudtunk megindulni, nem tudtunk felzárkózni Szita
mellé. Így is a szerencse kellett az ellenfelünk góljához:
a 63.
percben Benke lapos lövése a tizenhatos bal sarkáról talán elment volna
keresztbe, ha Juhász a sarkával nem ér bele : így a labda Hrabetz mellett a
kapunk közepében kötött ki. 3-2
A balszerencsés góltól az ellenfél újult
erőre kapott, mi meg hősiesen védekeztünk tovább, de sajnos a 81. percben
kiegyenlítettek: egy szöglet utáni fejest Hrabetz még védett, de a
kipattanót Urbán passzolta a kapunkba. 3-3
Holtfáradt csapatunk az utolsó tíz percben
ismét megmutatta az erejét: ahelyett, hogy az elvesztegetett előnyünkön
sajnálkoztunk volna, zsinórban vezettük a veszélyes támadásokat, és az ellenfél
kapusának bravúrjain, vagy egy -egy elügyetlenkedett zicceren múlott, hogy nem
nyertük meg a végjátékban a meccset. Az utolsó öt percre Nagy váltotta
Krőzselt, és így a statisztika is teljes. Hogy milyen helyzetek maradtak ki?
Inkább szépítse meg őket az emlékezés. Én itt befejezem, várnak a vidám
fiatalok. Zárásul ennyit.
Jó mérkőzés után, ahol mindkét csapatnak
voltak lehetőségei, igazából nincs okunk keseregni: ismét megmutattuk, hogy
ezen a szinten bárki ellen lehet esélyünk a győzelemre, ha koncentráltan,
elszántan, egymásért is küzdve merünk kreatív futballt játszani. A második
félidőben elfogyó erőn pedig tudunk egyénileg is javítani, ne adjuk föl,
járjunk edzésre, járjunk el mozogni!
Még annyit, hogy lehet az idősebb
játékosoknak rosszul esett, hogy a beszámoló elején arra utaltam, hogy már nem
jók a focin kívül semmire. Nekik vigasztalásul: ne felejtsd, ahogy öregszel és
töpörödsz, egy valami még mindig lehetsz:
https://www.youtube.com/watch?v=39NHW8V-WEk&oref=https%3A%2F%2Fwww.youtube.com%2Fwatch%3Fv%3D39NHW8V-WEk&has_verified=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése