2010. február 11., csütörtök

KOLOZSVÁRI EGYELŐRE LEFÚJVA

2 megjegyzés:

  1. Csapattársaim! Barátaim!

    Mit is mondhatnék Nektek most, amikor a túlélésért küzd a szerdai kondícionáló edzés? Nem sokat. Ám ha valaki közületek esetleg nem vette volna még észre, a túlélésért küzdenek itten a pályaedzők is. Meg a fürdősnénik. És, ami azt illeti, egy jó ideje a túlélésért küzd már maga a magyar sport is, meg az egész ország. Ha valaki esetleg nem vette volna még észre, egy mára teljesen eladósodott, valamirevaló törvények nélküli, egyéni felelősségtől tökéletesen mentes államban élünk. Ha valaki esetleg nem vette volna észre, a politika kúszik elő még a sarokba hajított retkes zokni alól is. Ha valaki esetleg nem vette volna még észre, ez a politika nem egyébre való, minthogy a milliárdosokból csináljon százmilliárdosokat. Ha valaki esetleg nem vette volna még észre, ennek köszönhetően itt minden, de minden külföldiek, meg bankok, meg biztosítók, meg multi-cégek tulajdona. Meg bűnözőké. Ha valaki esetleg nem vette volna még észre, a most felnövekvő nemzedékek számára a nyugdíjrendszer már csupán ócska, divatjamúlt babonaság, és ha valaki esetleg nem vette volna még észre, gyakorlatilag semmiféle oktatás, vagy orvosi ellátás nem létezik a nincstelenek számára. És egyre többen leszünk azok. Ez bizony így van. Itt tartunk. Emígyen működik a Magyar Köztársaság. És, ha valaki esetleg nem vette volna még észre, ezért van most az is, hogy a túlélésért küzd a Dinamo kondícionáló edzés … És ha az ember csapattag, akkor ez bizony szar ügy, ahogy azt, ugye, mondani szokás. Szívás.

    VálaszTörlés
  2. Vajon mit is mondhatnék Nektek most, amikor kapzsi, korrupt, és szívtelen, tisztesség és szégyenérzet nélküli pszichopaták osszák fel egymás közt a nemzeti vagyont, újra és újra? Azt, hogy hol van gróf Széchenyi István, meg Kossuth Lajos most, amikor oly nagy szükség volna rájuk? Azt, hogy mit szólnának, ha látnák, hogy valójában mi is folyik itt? Hát nem hinném. Nekik csak elakadna a szavuk. Meg se bírnának mukkanni. Leokádnák a nadrágszárukat. Az hétszentség. Hát nem émelyítő máris az épp csak elkezdődött választási hazudozás szaga? Pedig hol van még az igazán acsarkodós hajrá? És hiába nem mégy el szavazni, ezeket akkoris megválasszák. Nem tudni miféle pénzből vett óriásplakátokról bámulnak a képedbe épp oly ártatlanul, ahogy a gazdaságos kutyaeledellel jóllakatott reklámbernáthegyi szokott. Egy ilyen árából az egész évünket finanszírozni tudnánk. És ez még korántsem minden. A legnagyobb baj az, hogy ezek le se szarják, mi történik a magyar sporttal, vagy az országgal. Úgysem kéri őket számon senki. Nemigen jönnek zavarba, bárki bármit is mondjon nekik, vagy róluk. Pontosan tudják, hogy mit tesznek, és számukra ez a természetes. Már megint elherdáltuk a közvagyont? Emeljük a szegények adóit! Fizessenek csak, ha már olyan ostobák. Mindenért. Hogyan nevezik manapság? Álomvasutak? És ez még csak nem is a jéghegy csúcsa. Mindössze egyetlen apró szilánkja… Mégnagyobb baj az, hogy ezek miatt egyre inkább kapzsivá, korrupttá, és szívtelenné válik a gazdaságunk, az intézményrendszerünk és a médiánk. Sajnos. Ez bizony így van. Aki nem hiszi, az próbáljon csak leparkolni centrum cityben, vagy várja meg, még hazaviszi a négyes metró. Vagy nézze meg a teletexten, melyik sorba kell állnia hitelért, ha be akarja fizetni az éves tagdíját... És a legeslegnagyobb baj az, hogy ezért mi, a nép is elkezdtünk hasonlóan viselkedni, és ezért van mostanra az, ahogy egy-egy alkalommal maximum ketten-hárman lézengünk a Dagály ürességtől kongó előcsarnokában. Ezért van ez a lustaság, meg beletörődés… A tegnapi kondícionálás példának okán érdeklődés hiányában elmaradt! És ez bizony már kibaszottul szar ügy, ahogy azt meg, ugye, mifelénk mondani szokás. Hatalmas szívás.

    És akkor vajon mit mondhatnék Nektek most, amikor ennyire a plafonig ér a szar, és ekkora intenzitású a szívás? Hogy basszák meg a bankok a biztosítók, és a multik az összes pártjukat, és nyalják ki a seggem? Hát ez bizony édeskevés. Ezzel nem megyünk semmire. Ettől még egy fikarcnyival sem érzi itt magát jobban senkise. Inkább azt mondom, gyertek el a kondícionáló edzésre. Gyertek el, és ne azért, mert én azt mondom, hogy szaunázni kurvajó. Gyertek el, mert ez a ti javatokra válik, nem máséra. Gyertek el, mert fasza érzés lesz, ahogyan a jó erőnlétnek is hála, tavasszal egyre feljebb, és feljebb kúszunk majd a tabellán.

    Törődjetek magatokkal, törődjetek a csapatunkkal.

    Köszi a figyelmet.

    csumi-imi

    VálaszTörlés