A hagyományokhoz hűen, idén is megrendezzük idényzáró vacsoránkat, melyre ezúttal is szeretettel várjuk szurkolóinkat,
és természetesen játékosaink hozzátartozóit, barátnőit.
A helyszínnel, programmal kapcsolatos javaslatokat megvitatjuk csütörtökön, az edzésen.
Édes Drága Testvéreim, Kedves Mester! Vagy a tököm se tudja már, hogy hogyan is szokta kezdeni a cirkalmas megszólításait az én egyetlen Dinamo druszám …
VálaszTörlésElőször is, álljon itt alább szabadfordításban a The Official Expat Budapest Football League / Home-on tegnaptól olvasható téli (karácsonyi) szünet előtti akármi. Maradjon köztünk, de egyébiránt nem különösebben szívesen vennék bele a repertoárba ilyesmit, ha az a lelkileg szegényebb, meg kevésbé ambíciózus csapattársak számára nem volna a lekületüket kellőképpen megnyugtató, meg talán még némileg hízelgő is: „A Dinamo Torpedo szintén egy olyan csapat, melynek éredemes figyelmet szentelni. Senkit sem szükséges emlékeztetni az elmúlt szezonbéli erős hajrájukra, mellyel példásan ragadták meg a negyedik helyezést. Ebben a szezonban már begyűjtötték a Vikingek skalpját, és az aktuális bajnoknak tartott Budapest Celtic ellen is behúztak egy 2-2-es döntetlent a szezonnyitó mérkőzésen.” Noha vélhetőleg ez csak a jó szándék egy újabb megnyilvánulása, meg rendes dolog is, hogy eképpen nyilatkozott ez a csávó, ám ami engem illet, továbbra is ragaszkodnék az interjúban beígért második helyezéshez, ahol példának okán akár most is tarthatnánk… Legyünk csak kíméletlenül következetesek, ha már egyszer úgyis meg lett ígérve, nem igaz? Ezt véssétek szépen az agyatokba az eljövendőkre. Rá kell csak vetni egy pillantást arra a hitvány tabellára, hogy kik is állnak mögöttünk – mert bizony más egyéb teendőnk sem akadt az ősszel, minthogy dirib-darabra verjük ezeket a csapatokat, és akkor most hókuszpókusz, máris a másodikak vagyunk. Volnánk. Lehetnénk. Erről ennyit.
Másodszor meg, ha már a kedves szerkesztőnk a nevemben is volt kedves megelőegezni, és megígérte az évzáró rendezvényen való részvételt, akkor talán most teljes joggal vetődik fel szerény személyem szürkeállományában az alábbi néhány tökéletesen automatikus kérdés, miszerint: Mikor is lesz a Dinamo Évzáró? Meg vajon hol is lesz? Meg hogyan is lesz? És miheztartás végett: nagyban remélem, hogy a csapatkassza fullon van, merhogy lesz légyen az bármikor is, azidőtájt én tuti marhára szomjas leszek, ezt már itt és most száz százalékos biztonsággal állíthatom. És felőlem akár a Bakegérbe is mehetünk, és jócskán megelégszem akár egy-két zsíros deszkával is. Leszögezném: a vezetőségnek mindösszesen csak annyi dolga volna mindeme rendezvényünkkel, hogy a megfelelő módon gondoskodjanak a további szükséges hozzávalókról. Világosan beszélek, ugye?
Harmadízben itt volna még a Mérnök utca dolga, éshát nagyon úgy fest a dolog, hogy ebből idén már nem lesz semmise. Bár tévednék, de szemlátomást kinek-kinek az egyszeri lelkiismeretére vagyon bízva az emberi erőnlét eme aspektusának szintentartása, amely silány metódus szerény véleményem szerint jelentékeny mértékben járult hozzá az „első öt meccsből egy pont, és azonnali búcsúzás a kupából” alulmúlhatatlan szereplésünkhöz, és amelyet a továbbiakban mindenképp érdemes volna elkerülni. Uram bocsá, legalább egy szigetkört rendezzünk még idén, ami ha másra nem is jó, legalább egyszer egy évben rendesen kiáztatjuk utána a kanócot a Dagályban. Azután meg, irány a Tokaji. Ahová nemkülönben - jut eszembe - most pénteken is beülhetnénk egy négy kettes győzelemre, közben átrághatnánk magunkat mindeme fenti szarságon. Nemde fiúk?
Csumi Dinamo!